Hírek
A kolozsvári színművészeti egyetem harmadéves színész szakos hallgatóinak vizsgaelőadását mutatják be a Tamási Áron Színházban, első két előadás után pedig a végzős színisek Kolozsváron játsszák tovább a produkciót.
A Tamási Áron Színház és a kolozsvári színművészeti egyetem együttműködése a rendező ötlete volt, ő készítette elő a főpróbahetet is, támogatókat találva a diákok sepsiszentgyörgyi tartózkodásának finanszírozásához. „Arra gondoltam, miért ne fűzhetnénk szorosabbra színházunk és a kolozsvári színművészeti egyetem kapcsolatát, mi lenne, ha lehetőséget adnánk ezeknek a fiataloknak megismerni egy kőszínház működésének sajátosságait. Mindkét intézmény vezetője nyitott volt az együttműködésre, a diákok is örültek az ötletnek. Otthon rengeteg más dolguk is van, elméleti órákra járnak, stb., itt néhány napig csak erre a munkára koncentrálhatnak. A helyi önkormányzat, a Combridge, a KBS Sped, a Sepsiszentgyörgyi Unitárius Egyházközség és a Vendelin vendéglő voltak a támogatóink, akiknek nagyon hálás vagyok, hogy lehetővé tették ezt az április 12–20. között zajló sepsiszentgyörgyi próbafolyamatot”” – nyilatkozta Pálffy Tibor az előadásról.
Az eredeti ötlet az volt, hogy a diákok közösen találják ki a szövegkönyvet, ami végül annyiban módosult, hogy csupán egyikük, a dramaturg vénával rendelkező Sztojka Sebestyén írta meg a darabot. A fiatalember regényírással is próbálkozott már, tehát otthonosan mozog az írás területén. Kimondottan az évfolyamtársaira, tizenöt szereplőre írta a darabot úgy, hogy nagyjából mindenkinek ugyanakkora feladata van benne. A történet azt a meglehetősen szokatlan kérdést járja körül, hogy mi lenne, ha megjelenne a földön egy angyal, és teljesítené minden ember kívánságát? Vajon mit kezdene vele az emberiség? Barátságosan vagy ellenségesen fogadná, követné vagy keresztre feszítené? Jobbak lennénk tőle, vagy még inkább eluralkodna a káosz a világban?
A megírt szöveg csak nyersanyagként szolgált az előadás elkészítéséhez, hisz a rendező szerint azt is meg kell tapasztalniuk a játszóknak és szerzőnek egyaránt, hogy hogyan alakul át a dráma egy előadás szövegkönyvévé, milyen szempontok alapján zajlik a dramaturgi munka. Pálffy Tibor ezúttal nem arra törekedett, hogy rendezőként nagyot alkosson, hanem, hogy minél több ismeretet átadjon diákjainak, hogy a próbafolyamat során átélhessék a gyakorlati színházi munka örömeit és nehézségeit. Kísérleteztek tehát, felvállalva a bukás kockázatát.
És ha már így alakult, hogy több napig Sepsiszentgyörgyön tartózkodnak, egy másik vizsgaelőadásukat, a Gemza Péter által rendezett New Genesis című produkciót is bemutatták szombaton a Háromszék Táncstúdióban.
-
Interjúk
„A színház mindig azoknak volt fontosabb, akik csinálják.”
Közismert nézet, a hang a lélek esszenciája. A hangban sűrűsödik össze az ember lényege. Kicsendül belőle szinte minden érzés. A hang éppúgy árulkodik a korról, mint a temperamentumról. Egy színész számára pedig különösképp meghatározó. Bezerédi Zoltán bár keveset szinkronizál, hangja mégis összetéveszthetetlenül markáns és egyedi. Önazonos. Gyulay Eszter -
Interjúk
„Azt nézzék, hogy a Blanche-t hogyan játszom el.”
Takács Kati 1975-ben kezdte hivatalos színészi pályáját, de már több mint 50 éve játszik színpadon. Ez idő alatt megjárt jónéhány színházat, voltak emlékezetes alakításai, összegyűjtött rengeteg tapasztalatot, tudást. A Budaörsi Latinovits Színház társulati tagja, ahol mostanság Blanche-ként és Poloniusként remekel. Vele beszélgettünk. Farkas Éva -
Interjúk
„Minőségpárti voltam egész életemben.”
S ha az egész pályájában gondolkodunk, a ’60-as évek is bejönnek a képbe. Az egykori színházigazgatóval, rendezővel és a ma is aktív színésszel beszélgettünk. Farkas Éva