Portré
Csizmadia Tibor
Életrajz
Tanulmányok: Színház- és Filmműv. Főisk., 1978-82.
Életút:
1982-88 a szolnoki Szigligeti Színház rendezője, 1985-88 főrendezője,
1988-91, 1996- szabadfoglalkozású,
közben 1991-96 a Bp.-i Kamaraszínház műv. vez.
Jászai Mari-díj (1992).
Főbb rendezései:
Fejes: Vonó Ignác, Strauss: Ó, azok a hipochonderek, Menken: Rémségek kicsiny boltja, Déry: Tanúk, Genet: Cselédek, Márton: A kínkastély, Shakespeare: Szentivánéji álom, Jókai: A hulla férje, Burgess: Mechanikus narancs, Sosztakovics: Rajok, Pasolini: Mámor, Brecht-Weill: Koldusopera, Tarkovszkij: Stalker, Shakespeare: A makrancos hölgy, Márton: Lepkék a kalapon, Osborne: Redl, Szomory: Bella, Gogol-Zalán: A köpönyeg, Móricz: Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Sekély sírhant, Bernhard: Isten éltessen, Borisz!
Goldoni: Kávéház, Marquez: Száz év magány, Kőrösi Zoltán: Galambok, Gádor - Böhm: Otelló Gyulaházán, Békés Pál: A félőlény, Toepler Zoltán: A látszat dzsal, Ragni-Rado-MacDermot: HAIR
-
Interjúk„A színház mindig azoknak volt fontosabb, akik csinálják.”
Közismert nézet, a hang a lélek esszenciája. A hangban sűrűsödik össze az ember lényege. Kicsendül belőle szinte minden érzés. A hang éppúgy árulkodik a korról, mint a temperamentumról. Egy színész számára pedig különösképp meghatározó. Bezerédi Zoltán bár keveset szinkronizál, hangja mégis összetéveszthetetlenül markáns és egyedi. Önazonos. Gyulay Eszter -
Interjúk„Azt nézzék, hogy a Blanche-t hogyan játszom el.”
Takács Kati 1975-ben kezdte hivatalos színészi pályáját, de már több mint 50 éve játszik színpadon. Ez idő alatt megjárt jónéhány színházat, voltak emlékezetes alakításai, összegyűjtött rengeteg tapasztalatot, tudást. A Budaörsi Latinovits Színház társulati tagja, ahol mostanság Blanche-ként és Poloniusként remekel. Vele beszélgettünk. Farkas Éva -
Interjúk„Minőségpárti voltam egész életemben.”
S ha az egész pályájában gondolkodunk, a ’60-as évek is bejönnek a képbe. Az egykori színházigazgatóval, rendezővel és a ma is aktív színésszel beszélgettünk. Farkas Éva
