A művész úr idén töltötte be a 70. életévét, és ennek alkalmából megörökítésre került eddigi elképesztő életműve. A Sarány Istvánnal közösen megírt Füles. Játék a deszkákon egy érdekes, mégis tanulságos olvasmány, amely szépen végigvezet minket egy legenda életútján.

A beszélgetés folyamán, melyet Köllő Katalin vezetett, rengeteg háttérinformációt tudtunk meg a könyv születéséről. „Évekkel ezelőtt…” – kezd bele Sarány István a beszámolóba, melyről kiderült, hogy a könyv a péntek déli találkozásaik folyamán született. „Lett egy irdatlan nagy terjedelmű kézirat, aminek aztán nekiálltunk, egyszer megfésültem én, aztán megfésülte ő, utána megint megfésültem én, és lett belőle ez a könyv.”

A színművész elmeséli, hogy Vásárhelyen született, huszonhárom évig itt is élt, és azután került Szatmárra. Ám ezt a vidéket eleinte nem szerette, és sokáig el is akart menni innen, hisz a hegyekhez volt szokva, ezért itt nem érezte igazán otthon magát. Mégis aztán Szatmár jelentette azt a bizonyos fordulópontot az életében: „az az igazság, hogy ha kimondhatom ezt, hogy színész lettem, hát itt lettem az”. Szatmáron huszonöt évig munkálkodott, emellett 1999-től Csíkszeredában is alkalmazott lett, mert a csíki színházat az akkori szatmári igazgató, Parászka Miklós alapította, és néhány évig a két társulat kvázi közös évadokat játszott. Majd „Füles” végleg Csíkba költözött, és ma is ott éli mindennapjait: „az a választott hazám”.

Aki többet szeretne megtudni a művész úr életútjáról, vagy esetleg a színészi pálya előnyeiről, hátrányairól, lapozza fel a könyvet, és nem fog csalódni. „Ez azért ilyen súlyos, mert sok minden van benne” – jegyzi is meg humorosan a keményborítású kötetről.

A bemutató családias hangulatban telt, viccelődve beszélgettünk – megtudhattuk például, hogy valójában mi is az az „apatea” (a receptje a könyvben olvasható). Ezzel a pozitív lökettel ülhettünk be a beszélgetést követő Amadeus című előadásra, melyben a művész úr is szerepelt.