A francia bohózatok már beépültek a magyar színháztörténetbe, és szegényebb lenne a közönség, ha ezek a kedves bohóságok nem tűnnének fel a színpadokon. A mi Annánk volt Camoletti első darabja, amelyet annak idején Párizsban Anna, a cselédlány címmel mutattak be.
Hány ajtó és hány helyiség kell ahhoz, hogy egy teljes éjszaka alatt se találkozzon ugyanabban a lakásban négy olyan személy, akiknek egy bizonyos okból nem szabad találkozniuk? Nagyjából így fest a szöveges példa. A tulajdonképpeni alapképlet és feladat: a kellemetes félrelépés örömeire vágyó házaspár külön-külön akar egy kis élményt szerezni. Mind a ketten a saját lakásukban bonyolítják le a kis légyottot abban a hiszemben, hogy a másik fél vidékre utazott.
Két félrelépő pár egyazon időben, egyazon lakásban, ez elég nehéz képzet, hiszen a megoldás első lépése az, hogy nem találkozhatnak, vagy ha igen, nem ismerhetik fel egymást. Camoletti jól vezeti végig a megoldást, pedig még meg is nehezíti a saját dolgát, mivel beiktat egy bejárónőt. Ő az a bizonyos Anna, akiből szerencsére vagy sajnos, csak egy van.
Annánk míg egyfelől remek közlekedési rendőrnek bizonyul a kalamajkájának irányításában, másfelől maga idéz elő újabb bonyodalmakat. Igaz azonban az is, hogy végül mindent ő rendez el és ehhez neki elég egyetlen lakás tágas hallja, valamint összesen öt ajtó, melyekhez négy helyiség tartozik.