Csillala, az öreg szabómester, akinek vénsége miatt már semmilyen szabnivalója nem akad, elhatározza, hogy csak azért is egy csodálatos köpenyt készít. A világ minden szabómesterének ír egy levelet és kér tőlük valamilyen selymet, vásznat, cérnát, gombot, akármit. Mindezt beledolgozza majd a köpenybe. Aki ezt magára ölti, az jó lesz, és jóságossá teszi a környezetét is. Amikor már minden összegyűl a világ minden tájáról, kiderül, hogy hiányzik a tű foka, anélkül pedig nem lehet varrni. Az álom és a reménység azonban továbbra is élő maradhat: a leghosszabb út is egy első lépéssel kezdődik.“
Kozma Mária