Részlet a Népszabadság 1967. december 16-i számában megjelent kritikából:

"Milyen történelemfilozófiára tanít ez a bolondos tyúktenyésztő, akiről egyszer csak kiderül, hogy a világ kegyetlen bírája? Mi rejlik Dürrenmatt történelmi kvízjátéka mögött (amelyet Fáy Árpád magyarított stílusosan), mi bujkál a "minden másképp van" pazar ötleteiben? Első pillanatban vonzó a tétel, és megkapó a magatartás is, mely ezt megszemélyesíti: ami pusztulásra ítéltetett, azt nem érdemes javítgatni, a hősiességért éppúgy kár, mint a ravaszságért - csak egy segíthet: a jótékony vég. Romulus ennek a tételnek szenteli életét, ezért ölt álruhát, ezért tetteti magát bohócnak: nem feledékenységből vagy aggkori érelmeszesedés miatt hanyagolja el Róma védelmét, nem hóbortból barátkozik kizárólag tyúkjaival: tudatos politikai manőver és történelmi bölcsesség ez, sőt a maga módján még hősies gesztus is: emberségesebb és okosabb dolog megrövidíteni a halódás óráit, mint mesterséges légzéssel néhány évre meghosszabbítani az élettelen kínlódást. A darab első része ezért olyan bravúros, ezért sziporkázik a kétnyelvű, ide is, oda is vágó szellemességtől: igazi színház, melyben mindenki álruhában jár, hogy kiderüljön: valójában más lakik a köntös mögött, mint amit vélnék benne: a bolond császárból bölcs lesz, a hős Aemilianusból gyáva gyilkos, Odoakerből, a barbár hódítóból segélyért folyamodó politikus.[...]"

Almási Miklós