Marjai Virág szemmel láthatóan mélyen átéli a szerepet. Amikor egy színész a szemével, a pillantásával tud érzelmi változásokat közvetíteni, az olyan fokú átitatottságot jelez a karakter lelkületével, amit nem lehet tanulni. Vannak pillanatok és fordulatok a darabban, amikor nézőként azt érezzük, hogy most állunk fel a székünkről és hosszan átöleljük Őt.

Méltó partnere a darabban Hajdu Steve, akit nagyon jó volt látni színpadon. A szerepe szerinti férfi lelke is túl lehet már jó néhány csalódáson. Önmagában az, hogy vakrandira adja a fejét, már jelzi, hogy ez talán egy utolsó alkalom, amikor még képes volt összeszedni a bátorságát és megmaradt önbecsülését, hátha egy csoda folytán most sikerülni fog. Maureen-nal való ismerkedésük lassan és óvatosan, tényleg centiről centire halad, és a dinamikája inkább az egyet előre – kettőt hátra ütemét követi. Persze minél jobban közelednek egymáshoz, annál nagyobb a tét, így válnak egyre sebezhetőbbé. 

A teljes írás eléréséhez kattintson IDE >>>