Hírek
Az ArtMan Estek az idők során a társadalmi inklúzió fontos eseményeivé váltak. Előhírnökei és fontos zászlóvivői voltak ugyanis annak a szemléletnek, mi szerint a közös alkotói folyamat során egészen különböző képességű emberek is dolgozhatnak teljesen egyenrangú pozícióban. A szervezet munkája pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar társadalom nyitottabban forduljon a fizikai hátránnyal érintett csoportok felé.
Sokak számára talán meglepő lehet, hogy mozgássérült emberek miért éppen a táncot választják az önkifejezéshez. A válasz egyszerű: a tánc szabad terepet biztosít mindannyiunk számára, hogy vállalni tudjuk mozgásunkat olyannak, amilyen. Így ezen a területen egy mozgássérült ember nem szenved hátrányt amiatt, hogy mozgása eltér a többségi társadalomban megszokottól. Sőt, ezt az eltérést a táncszínpadon képesek vagyunk nézőként úgy dekódolni, ahogy különben az életben is tehetnénk: különleges, inspiráló mozgásformaként. Így tehát az inklúzió nemcsak alkotói, de befogadói oldalról is megteremtődik ezeken az előadásokon.
A tánc szabad terepén teremtenek most a korábbiaknál is nagyobb szabadságot a Tánceániások, a tőlük látott előadásokhoz képest is új szintre emelve a közös alkotást, újraírva saját sokéves játékszabályaikat.
Ketten – abszurd, kortárs, inkluzív revü
25 évesek lettünk… Mármint sajnos nem mi, hanem ez a tánccsoport. A jelenlegi tagok 2012 óta táncolnak együtt, minden pénteken. Már csak hatan vagyunk. Ismerjük, értjük és szeretjük egymást, szeretünk együtt táncolni. A csapat fele úgynevezett csoportvezető, a másik fele pedig úgynevezett sérült. Ám ezek a fogalmak feloldódtak az időben. Ha jobban belegondolunk, nem is hittünk benne igazán, hogy érdemes lenne bármiféle különbséget tennünk egymás között. Ha mégis, akkor sem ezen kategóriák mentén.
SHOWTIME, folks! A sikerről, a pénzről és a csillogásról ezúttal nagyvonalúan lemondunk, de lesz helyette flitter, duettek, határfeszegetés, őszinteség, egymásra figyelés. Közben viccesek és szórakoztatóak is leszünk, reméljük eldobjátok az agyatokat – mi, a magunk részéről ezt már a próbák alatt megtettük. Gyertek, mert ebben a formációban utolsó alkalommal láthattok minket! A következő 25 évre új terveink vannak.
Alkotók (rendezés, tánc, hang:): Barkó Tamás, Farkas Dorka, Gál Eszter, Kalácska Levente, Kálmán Ferenc, Tóth Károly
Fény: Győri Szilárd, Produkciós menedzser: Farkas Dorka
-
Interjúk
„Még mindig kíváncsi vagyok magamra”
Balázs Áron színművész, az Újvidéki Művészeti Akadémia tanára, aki feladta a társulati létformát a tanári hivatásért, ám maradt szabadúszó színész, így azóta Vajdaság minden színházában láthattuk játszani. Legutóbb a Zentai Magyar Kamaraszínház Sirályában öltötte magára a két karakterből gyúrt doktor szerepét. Szerda Zsófia -
Művészek írták
Színházcsinálás: Liliomfi
Szigligeti Ede örökzöldje régi-új színház, erős mai tartalmakkal. Vecsei H. Miklós változatát ifj. Vidnyánszky Attila előbb a Budaörsi Latinovits Színházban vitte színre. Azt egyik társulatalapító produkcióként hozták létre. „A jó darabokat szokták átírni, nem a rosszakat” – idézték Mészöly Dezsőt. És évekig átütő siker lett. Ezt igazították most vígszínházira. A Liliomfi előadása ismét fergeteges. Szegő György -
Interjúk
„Mindig egy lépéssel a világ változása előtt” – interjú Balázs Attila fesztiváligazgatóval a TESZT 15 évéről
Tizenötödszörre vázolt sűrített képet az elmúlt egy év valóságáról, a világ aktuális állapotáról a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó – TESZT. Honnan indult, és merre tart a seregszemle – erről kérdeztük Balázs Attila fesztiváligazgatót, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház vezetőjét.