Portré
Bartis Attila
Életrajz
Bartis Attila Marosvásárhely, 1968. január 22. –) író, fotográfus.
1968-ban született Marosvásárhelyen, 1984 óta él Budapesten. Író, fotográfus. Fotográfiáiból számos kiállítást rendeztek. Első regénye, A séta 1995-ben jelent meg.
A nyugalomból készült drámát Anyám, Kleopátra címmel 2003-ban tűzte műsorára a Nemzeti Színház, majd 2008-ban Nyugalom címmel mutatták be a magyar mozikban a regény alapján készül játékfilmet, amelyet Alföldi Róbert rendezett. Bartis Attila művei már több idegen nyelven is olvashatók.
Egy éven át írt tárcákat az Élet és Irodalom című folyóiratnak, ezeket írásait A Lázár apokrifek című kötetben adta ki a Magvető.
Könyveit több nyelvre lefordították. Fotóművészként fényképei számos kiállításon vettek már részt.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
A kéklő pára (1998), A nyugalom (2001), A séta (2001), A Lázár apokrifek (2005), Amiről lehet (2010), A csöndet úgy (2010)
Díjai
Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíj (1995), NKA Irodalmi Ösztöndíj (1996-1998, 2003), Soros Irodalmi Ösztöndíj (1997), Déry Tibor-jutalom (1997), Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíj (1998, 1999, 2001), Hajnóczy Péter Irodalmi Ösztöndíj (1999), Örkény István Drámaírói Ösztöndíj (2001), Szolnoki Szigligeti Színház drámaírói ösztöndíja (2002), Márai-díj (2002), József Attila-díj (2005), Literarisches Colloquium Berlin irodalmi ösztöndíja (2005), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2006) Varsói Magyar Kulturális Intézet alkotói ösztöndíja (2006), DAAD irodalmi ösztöndíj – Berlin (2007), Szép Ernő-jutalom (2010)
Képsorozatok
-
Interjúk
Apropó nélkül – beszélgetés Bánsági Ildikóval
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel. Gyulay Eszter -
Interjúk
„A színészet egy önkifejezési forma számomra.”
Lukács Sándor legújabb alakítása az Úr Esterházy Péter Mercedes Benz című darabjában, amit most Zsótér Sándor vitt színre a Vígszínházban. A színész több, mint fél évszázados pályáján vállalt szerepeket más színházakban is, de 1972-es belépése óta a Vígszínház társulati tagja. Kik és hogyan hatottak művészi fejlődésére, mi tart a legfontosabbnak színészetében? – ezekről a kérdésekről beszélgettünk. Farkas Éva -
Interjúk
„A színház mindig azoknak volt fontosabb, akik csinálják.”
Közismert nézet, a hang a lélek esszenciája. A hangban sűrűsödik össze az ember lényege. Kicsendül belőle szinte minden érzés. A hang éppúgy árulkodik a korról, mint a temperamentumról. Egy színész számára pedig különösképp meghatározó. Bezerédi Zoltán bár keveset szinkronizál, hangja mégis összetéveszthetetlenül markáns és egyedi. Önazonos. Gyulay Eszter